Frissítve: 2008-12-05

Az átállás fázisai

I. Fázis
Az új megszokásának ideje. Az első fél év.

II. Fázis
Már nem ízlik, ami korábban ízlett. Egy év után.

III. Fázis
Már nem tudom megenni, amit korábban szerettem. Két év után.

I. Fázis
Az első fázis, ahol minden csak rajtunk múlik. Az elhatározás ideje. Ekkor az új ételek még nem igazán ízlenek, könnyen elcsábulunk, főleg, ha környezetünk is tesz érte. Ilyenkor még minden nehéznek tűnik. Bizony nagyon fontos, hogy legalább szűk családunk támogatását érezhessük. Együtt sokkal könnyebb lehet. Próbáljuk meg meggyőzni kis családunkat az átállás szükségességéről, s a közös átállásról. Haladjunk lépésről-lépésre! Ha kell, eleinte kössünk kompromisszumokat! Magunkkal legyünk szigorúbbak, következetesebbek, de családtagjainkkal elnézőbbek. Nem elmarni akarjuk őket, hanem átállítani. Később maguk fogják elhagyni a korábban áhítottakat, amikről úgy gondolták, hogy sosem fognak lemondani róla.
Ilyenkor fontos, hogy ne hasonlítsuk össze az ízeket, ne együnk (igyunk) egyszerre abból, amiről le akarunk szokni, s amire rá akarunk szokni.
Sok esetben nem az ételeket kell "lecserélni", hanem az elkészítés során az alapanyagok minőségét kell megváltoztatnunk. Gyakori, hogy nem igazán ízlik, amire rá akarunk szokni. Ez csak átmeneti állapot.
Vannak akik úgy vélik, hogy ne együnk tojást. Igen, nagyüzemileg, tojóketrecben tartott, tojótápozott, s még mit át nem élt, illetve átélt tyúkok tojását ne is. Tartsunk magunk tyúkot, minél szabadabb körülmények között, adjunk nekik természetes takarmányt (szemes kukoricát, zöldet stb. ), vagy szerezzük be ilyen körülmények között tartott állományból, lehetőleg személyesen is ismert gazdától, vagy vegyünk bio tojást (minősített) . Sőt, ha magunk tartunk tyúkokat gondoskodjunk róluk, szeressük őket, biztosítsunk számukra minél egészségesebb körülményeket. Járjunk utána természetes igényeiknek, s körülményeinkhez igazodva biztosítsuk is azokat. Minél változatosabb étrendet igyekezzünk biztosítani számukra. Ha már korábban is tartottunk tyúkot, állítsuk át őket is! Egészséges állomány tojása lesz csak egészséges! Amit megeszik, az kerül be a tojásába is. Ha kemikáliákkal, hormonokkal tömjük, az a tojásban is megjelenik. De hozhattam volna számos más példát is.

Útmutató, mely mentén elindulhatunk.
1. Fogyasszunk minél természetesebb, jobb minőségű, bio (minősített, vagy csak vegyszermentes) ételeket, italokat.
2. Kerüljük a finomított élelmiszerek vásárlását, elfogyasztását. Ilyen az étolaj, a margarin, a kristálycukor, UTH tej, különböző pékáruk, de sorolhatnám még.
3. Lehetőleg csak alapanyagokat vásároljunk, ne félkész, kész ételeket.
4. A vásárolt élelmiszerek minél kevesebb adalékanyagot tartalmazzanak, vagy egyáltalán ne.
5. Legyünk tisztába az adalékanyagok miben létével, ismerjük őket, veszélyességüket, s kerüljük őket.
6. Készítsük el magunk, vagy családunk főző tagja, amit elfogyasztunk.
7. Kerüljük a kifőzdék, gyorséttermek, vendéglátó egységek kínálatát. Főleg, ha olcsóbban tudnak főzni, mint mi. Nem tudhatjuk, mi kerül a tányérba, s mi nem, de sok jót nem várhatunk.
8. Semmilyen üzletekben vásárolható húskészítményt (szalámi, felvágott, virsli, sonka, szalonna, kolbász, konzervek) ne fogyasszunk. A jelenleg az üzletek kinálatában szereplő termékek mind több-kevesebb adalékanyagot tartalmaznak, de nitrites pácsókat biztosan. Ehhez az adalék csoport tartozó bármely adalékanyag az ember számára méreg. Szervezetünkben nem bomlik le maradék nélkül és ürül ki, hanem nitrozaminná alakul, ami karcinogén (súlyosan rákkeltő) anyag, s csak halmozódik, amig még életben vagyunk. Még bio minősítésüt sem vásárolhatunk, mert ott is elfogadott adalékanyagnak (sic!) számít, csak a kombinációjuk tilos, s mennyiségi korlát van az EU biorendeletébe beépítve.
9. Ugyanígy kerüljük a tejet és a tejtermékeket. Az üzletek kínálata itt is a homogénezett, s különböző mértékben hőkezelt termékekre szorítkozik. A homogénezéssel úgy alakítják át a tej szerkezetét, hogy zsírtartalma akadálytalanul bejut a véráramunkba, pedig ott helye nincs, sőt jelenléte káros. Inkább az első időszakban egyáltalán ne fogyasszunk tejet és tejtermékekt. Még bio minősítésüt sem, mert ami az üzletekbe kerül, az is homogénezett. Csak a házi tej és tejtermék fogyasztható, de azt szokni kell, s az átállást nem biztos, hogy ezzel kell kezdeni.
10. A bolti kenyér és pékárú szintén kerülendő. Süssük ezeket magunk.

II. Fázis
A második fázis, ahol minden egy kicsit könnyebb. Már fellélegezhetünk, a nehezén túl vagyunk. Az elvonási tünetek eltűnnek. Most már ne szokjunk vissza. Számoljuk fel fokozatosan a magunkkal kötött kompromisszumokat. Ez az útkeresés korszaka is. Számos új, eddig ismeretlen alapanyagot próbálunk ki. Van amelyik ízlik, de valamelyik nem. Különböző reform jelzésű termék is megfordul a konyhánkban, bátran kisérletezzünk. Nem baj, ha nem nyeri el minden családtagunk tetszését, ne erőltessük rájuk, de ez a mi kisérletező kedvünket ne vegye el. A számtalan kipróbált ételből lehet, hogy csak pár marad meg, amit később is rendszeresen készíteni fogunk. A zsákutca recepteket nyugodtan tegyük félre, a fontos, hogy csak azt együk meg, ami jól is esik.
Átállási konyhánkból, kamránkból kezdenek kifogyni a még megtűrt alapanyagok, élelmiszerek. Sokmindenről lemondtunk, mert a bolti kínálat számos esetben adalékanyagokkal mérgezett. Talán már egy alapos, átgondolt méregtelenítő kúrán is túlvagyunk. Ha nem, ideje egy minél természetesebbet tartanunk. Ha elég időt szánunk rá, meglepően pénztárcakímélő megoldásokara lelhetünk. Még az is lehet, hogy a segítő növények szó szerint a lábaink előtt hevernek saját udvarunkban, s az áldott víz az égből hull ránk.
Elérkezett az idő, hogy megkeressük azokat az élelmiszereket, amiket a későbbiekben fogyaztani kívánunk. Ha tényleg a legjobbat akarjuk, rá kell jöjjünk, hogy nincs könnyű dolgunk. Nem pénzkérdés. Rengeteg a félreinformálás, megtévesztés. Ha valami túl sokba kerül, vagy túl olcsó, legyünk gyanakvóak. Már hozzászoktunk ugyan az apróbetük böngészéséhez, de most már a sorok között is meg kell, hogy tanuljunk olvasni, összefüggéseket felfedezni, s a fel nem tüntetettekből is következtetést levonni.
Figyeljünk csak! Bár hivatalosan azt kötelező feltüntetni, ami szerepel az összetételben, sok esetben a hiány szerepel. Figyeljünk a megfogalmazásokra, kategóriákra! Mit minek minősítenek. Ismerős? Étkezési sav, tartósítószer, savanyúságszabályozó, antioxidáns, már mondanák, hogy citromsav (emberi fogyasztásra egyébként alkalmatlan ipari vízkőoldó a 80-as évekig), de tovább megyek. Hozzáadott vitamin, aszkorbinsav, igen más néven C-vitamin. Ekkor többen fellélegeznek, de ki kell őket ábrándítanom. Ez nem azonos a gyümölcsökben, zöldségekben található antioxidáns hatású C-vitaminnal. A képlete, vegyi összetétele még csak-csak, de a molekula térbeli szerkezete eltér, s ez bizony az emberi szervezet számára nem elhanyagolható különbség. Génmanipulált baktériumokkal állítják elő az élelmiszeripar kívánta mennyiségben, Ha valaha is azt gondoltuk, hogy növényekbő vonják ki, tévedtünk. De nem szerepel a címkén a génmanipuláció. Nem is kell, csak a benne lévőkre vonatkozik, a gyártási eljárás során alkalmazottakra nem. Csak a baktérium génmanipulált, az pedig nem kerül bele az élelmiszerekbe. A génmanipuláció hatása feltérképezhetetlen, de sok jót nem remélek. Ráadásul csak bizonyos mennyiségi korlát (százalékos részarány) felett kell feltüntetni az összetevőket.
Sok szójatermelő országban génmanipuált szóját termelnek, s az azokból előállított élelmiszerek (félkésztermékek) kerülnek bele az emberi és az állati fogyasztásra szánt termékekbe is. Ezt nem szokták feltüntetni. Viszont, főleg a reform jelzővel ellátott termékek esetében külön feltüntetésre kerül, hogy GMO mentes szóját tartalmaz. Pedig ennek kellene természetesnek lennie, s a GMO szennyzettséget kellene feltüntetni. Tudatos vásárlóként nekünk kell résen lennünk. Már nem elég az E betüre figyelni. Hol vásárolhatunk? Nehéz kérdés. Keressünk bio piacokat, termelőket, s amit tudunk, termeljük magunk.
De ne hátráljunk meg!
Bizony elkezdünk magunk kenyeret sütni (még gép segítségével), tésztát gyúrni, pl. levesbe, péksüteményeket, édességeket készíteni, fagyit, pudingot keverünk, tejtermékeket készítünk házi tejből és még folytathatnám a sort. Úgy hangzik, mint ami sok időt igényel, ami igaz is, de ha életünket átszervezzük, bizony rájövünk, hogy korábbi életvitelünk sokkal több időnket és pénzünket emésztette fel. Az átállás nemcsak a konyhánkra vonatkozott. Hamarosan elérünk a harmadik fázisba. Egyre többen kezdenek úgy élni, mint mi, vagy egyre többen vonják kétségbe értelmi képességeinket. Mindkettő jó jel. Jó úton haladunk.

III. Fázis
A harmadik fázis, ahol mindennap megküzdünk a napi betevő falatunkért. Miért is? Mert már nem tudjuk megenni, amit korábban szerettünk, megettünk, eltűrtünk. A léc olyan magasra került, amit a tömegesen elérhető élelmiszerek meg sem közelíthetnek. Ugye van már saját kertünk, ahol egyre több mindent magunk termelünk, esetleg kisebb állatállományunk, pár baromfi kezdetnek. Befőzési szezonban csak úgy ízzik a levegő a konyhánkban. _Nemcsak a tartósító szereket száműzzük, de a túlzott energiafelhasználást is. Így csak minimálisan fagyasztunk, mert az hely és energia igényes. Viszont előnyben részesítjük az aszalást, mert az helytakarékos, és energiát is viszonylag keveset fogyaszt, még akkor is, ha aszaló berendezést használunk. Hiszen az aszaló, csak mikor aszalunk, akkor fogyaszt energiát, a fagyasztó viszont folyamatosan, míg üzemel.
Élvezzük az ízeket, az új életünket, s már nem értjük, korábban az a sok szemetet, hogy tudtuk elfogyasztani.
Hallgatunk szervezetünkre, hogy mikor mire van szüksége, mit kíván. Nem vágyak, melyen keresztül irányítani szándékoznak mindannyiunkat. Vásárolj! Ismerős? Ugye már csak távoli kép, melyet csak most ismerünk fel, mikor hatása alatt voltunk fel sem merült bennünk.
Nemcsak a magunkhoz vett táplálék minősége változott meg, de táplálkozási szokásaink, preferenciáink is. Ne csodálkozzunk, ha azt vesszük észre, hogy nem az éppen aktuális "egészséges táplálkozás" irányelvei szerint étkezünk. Itt a Kárpát-medencében a hagyományos, s nem az annak tartott, s elitélt, magyar konyha, illetve nemzetiségi konyhák felelnek meg számunkra leginkább. Keressük meg gyökereinket! Emlékezzünk nagyanyáink, dédanyáink főztjére! Emlékezzünk, érezzük az illatokat orrunkban, ízeket a szánkban! Emlékezzünk, hogy mit és hogyan ettünk gyerkkorunkban! Ugye csak úgy túrtuk kezünket a búza, kukorica halmokba, s ettünk is belőle. A sok kemény mag csakúgy ropogott a fogunk alatt. Mi mit adunk át gyermekeinknek? Gondolkodjunk és cselekedjünk!
Sosem késő!