Néhány gondolat előzetesen

Ha a kedves olvasó az átállás fázisait megtekintette, még maradhatnak benne kérdések, hogy pontosan mi is vezetett a szakácskönyv íráshoz, ez ugyanis több mint receptgyűjtemény.

Egyrészt a számtalan, magát kizárólagosan egészségesnek kikiáltó táplálkozási irányzat, a maga megváltó szabályrendszerével, amik sok esetben részben, vagy egészben egymásnak ellent is mondanak.
Én ezekben a legfőbb problémának a szemellenzős látásmódot tartom, annak ellenére, hogy igazságokat ( is ) megfogalmaznak. De pont a szemellenző miatt ezek bizony csak részigazságok, bizonyos cél mentén rendezettek, s nem egy élő, egész embert, sőt családot tekintenek kiinduló pontjuknak.
Egy embernek nem lehet csak a szívét védeni, s az egész táplálkozást annak alárendelni!

Másrészt ezek a táplálkozási irányzatok statikusak. Leírják a maguk elveit, receptgyűjteményeket is mellékelnek, de nem veszik figyelembe, hogy A-ból B-be jutás egy folyamat. Leginkább említésre sem kerül, csak talán az, hogy az olvasójuk jelenlegi életvitele, ha az ő általuk hirdetettől eltér, akkor bizony súlyos veszélynek teszi ki magát.

Akkor ez a kis könyv lenne a megváltás?

Nem!

Mindenkinek magát kell megváltania! Én teljes egészében az olvasóra helyezem át a felelősséget. Nem mondom meg neki, hogy számára, családja számára mi a megoldás.

Mindenkit bátorítok, hogy hallgasson az ösztöneire, megérzéseire. Mi jó neki, mitől érzi jól magát ( tartósan ) , mit kíván épp enni. Nem mire vágyik, az más. A vágyat mások keltik reklámokkal, a bolti polcrendezéssel, s más kifinomult eszközökkel. A vágy működése szerint mindig egy külső tényező keltette hatás. Szemben a most ezt kívánommal.
Ugyanis a kívánás belülről fakad, belőlünk. Testünk jelzése, hogy milyen tápanyag bevitelére van most szüksége, amit a kívánt étel tartalmaz is. Sőt az ételek komplex egységek, s nemcsak némi kalória, fehérje, zsír, ásványi anyag, vitamin stb. Mint komplex egységre van szüksége a szervezetünknek is, amikor megkívánjuk.

Ismerős?

Úgy ennék egy fokhagymás pirítóst!
Mézes-lekváros kenyeret akarok! ( Nem szeretnék! Az olyan puha, bizonytalan, sérült, rosszul beidegződőtt, szándékosan rombolt személyiségű hozzállás. )
Csak édesanyám tyúkhúslevese gyógyíthat meg! ( Meg is fog, ha azt hisszük. A hit a bizonyosság, ami nem kér bizonyítékokat, mégis megáll, mint a sziklára épített ház. Belőled fakad. )

Itt említhető meg a gyermekkori beidegződések szerepe is, ahol bizonyos ételekhez nemcsak összetéveszthetetlen ízkombináció, hanem életérzés is tartozik. Emlékszünk az ízekre, a környezetre, családtagjainkra, bizonyos eseményekre.
De sajnos egy ideje már rombolják a hagyományos családmodellt. Ezzel a családi ebédek az otthon főzés is háttérbe szorul, márpedig akkor, gyermekeinket kizárjuk ezeknek az emlékeknek még a lehetőségéből is. A menza nem pótolhatja a családi ebédet, s a konyhásnéni a családot, bármilyen kedves is legyen. Hány éves lehet az a korosztály, amelyet ettől megfosztottak már?

Ugye, hogy sokkal nehezebb valamit megteremteni, mint folytatni!

De hogyan is használjuk a könyvet?

Olvasgassuk, akár többször is.
A fázisok s a hozzájuk csoportosított receptek alapján tájoljuk be magunkat, s családunkat.

Még soha, vagy csak ritkán fogyasztottunk teljeskiőrlésűnek mondott bolti péksüteményeket? Csak bolti tejtermékeket fogyasztottunk eddig. Elhittük, hogy a házi tej káros, a nem tudjuk mire? I. fázis
Van otthon bio, vagy nem bio teljeskiőrlésű lisztünk, búza vagy rozs? Műzliként gabonapolyhet, s nem cukrozott, dobozos, puffasztott reggeliző pelyheket is fogyasztunk? Már sütöttünk otthon kenyeret? Már kóstoltunk házi tejet, tejterméket, esetleg sajtokat? II. fázis
Teljeskiőrlésű lisztekből a fehérrel felesben sütünk kenyeret, süteményeket. Már vitatjuk a margarin, az olaj nagyszerűségét. Kételkedünk a koleszterin és egyéb mizériákban. Kezdünk egyre több házi terméket megkóstolni, egyet-egyet fogyasztunk is rendszeresen. Fontolgatjuk a kertészkedést, vagy már bele is vágtunk, vagy mindig is volt, de most már tudatosabban tesszük azt. III. fázis

Itt a fázis megjelölések szintén dinamikusan, azaz a következő állomást takarják.
Ha jobban tetszik, akkor az I fázis, valójában a 0-tól I-be jutást jelenti, a II. fázis I-ből II-be, a III. fázis II-ből III-ba.

Természetesen ezek csak körvonalak, mert az egyes emberre a katagóriák ugyan ráhúzhatók, de részleteiben lehetnek eltérések, átfedések.

A tájolás után csak a kategóriánk receptjei alapján főzzünk?

Nem!

Mivel a fázisok meghatározásánál is kiemelésre került, hogy mikor mi ízlik, s mi nem, csak ez igazolódhat be.
Ez nem azt jelenti, hogy az első fázisbeli nem süthet teljeskiőrlésű termelői tönkölybúza lisztből tisztán kenyeret. S azt sem, hogy nem találja érdekesnek, vagy akár finomnak is, főleg, ha úgy is áll hozzá, hogy finom lesz. De nem fog tudni belőlőle jóízűen megenni egy bundás, vagy lekváros kenyeret, vagy mézes vajasat, s halászléhez, vagy pörkölthöz sem fogja tudni jóízűen megenni akkor még. Senki se kínozza se sajátmagát, se családját!

Az átálláshoz idő kell! Az új ízeket meg kell szoknunk, nem szabad összehasonlítanunk, s nem szabad erőltetnünk sem, se magunk, sem a családunk, s főleg nem kamasz gyermekeink esetében.

Csak ezek a receptek, ételek jók?

Nem!

Halgassunk megérzéseinkre, vegyük elő a régi családi recepteket, s újítsuk fel, vagy éppen főzzük úgy meg, de akkor mi is a "bio" kertünkből, tyúkolunkból stb. főzzünk!
Saját ízlésünk alapján főzzünk, ugyanis ezek a receptek a saját és családom ízlését tükrözik. Természetesen ettől eltérően is főzhetünk, de a mi ízlésünk szerint, s nem a divatok után rohanva. Emlékezzünk! Főzzünk intuitíve!
S ha kenyérsütésre adjuk a fejünket, amit remélek, akár géppel, akár anélkül, válasszuk a nekünk ízlő recept alapján készült kenyeret!

De egyre inkább részesítsük előnyben a megbízható ( számunkra az ) beszerzési forrású alapanyagokat a bizonytalan boltival szemben!

Ehhez csak egy gondolat, ha a minőséget garantálni kell, s létező/nem létező szakemberek bizonygatják azt, akkor az nincs is. Ismerős? Az öndicséret büdös. Olvasgassuk csak a termékek címkéit! Mit össze nem tudnak hordani a reklámszakemberek!

Remélem ez senkinek sem feküdte meg a gyomrát!
Sosem késő átállni, s ha a 0. fázisban van, nem fog tőle azonnal megbetegedni és meghallni. Ha valamely irányzat követője, akkor vizsgálja felül az alkalmazottakat, s amivel kapcsolatban kétségei vannak, azokat lépje át! Ha komolynak mondott betegségben szenved, forduljon segítségért, ahhoz akiben feltétel nélkül megbízik, ha nincs ilyen, akkor találja meg ( keresni nem elég ) ! Ha jobban tetszik hívja meg, teremtse meg magának azt a segítséget, s találkozni fog vele, az élet elrendezi azt a találkozót.

Nem könnyű? Senki nem igérte, hogy az lesz!

Érdemes Madáchhoz fordulni életvezetési tanácsért, s elolvasni az Ember tragédiáját. Nem csak az utolsó sorokat: "Ember küzdj, és bízva bízzál!" , hanem az egészet.


Szorosan be kell tartani a receptek leírásait?

Nem!

Akár azt is megtehetjük, hogy teljesen a bolti, nem bio kínálatból vásárolunk például lisztet, kristálycukrot, étolajat stb. Ezekkel is elkészíthetők a receptek, csak akkor nem beszélhetünk átállásról. Ha ezekről az alapanyagokról akarunk átállni, akkor célszerű a receptek által előírt hozzávalókhoz, amennyire csak módunkban áll, ragaszkodni.
Ez élkészült ételek a teljesen hagyományos alapanyagokból is ízleni fognak, főleg, ha azokhoz vagyunk hozzászokva.
De én bíztatok mindenkit, hogy próbálja ki a számára új alapanyagokat is, s változzon, változtasson!
S bár utolsó helyre szorult a konyhakert - s még kevés benne a tartalom - , bízom benne, hogy az is megragadja az olvasót, s elindítja, vagy tovább vezeti az olvasót.


Honnan szerezzük be az alapanyagokat?

Például termeljünk meg mindent.
Nem megy?
Akkor annyit, amennyit sikerül, a többit a környékünkről szerezzük be megbízható forrásból.
Így is nehéz? Még mindig üres a kosarunk?
Igyekezzünk, de addig se haljunk éhen!
Legyünk tudatos vásárlók!
Kerüljük a hiper-szuper áruházakat! Nézzünk körül a piacon, bio piacon, bio-reform stb. boltokban, esetleg az interneten :)
Az átállás az eddigi beszerzési forrásainkat is gyökeresen megváltoztathatja.
Ne gondoljuk, hogy sokkal drágább lesz, sőt!
A tudatos vásárló, kevesebbet, minőséget vásárol, s hiába drágább egy-egy áru, a havi kiadások bizony csökkenni fognak, főleg, ha tényleg elkerüljük a hiper-szupereket, ahol a mindenféle kedvezményes vásárlásnak kitéve bizony sokat el lehet költeni. Tegyen próbát!

( Ha úgy érzi, személyes tanácsra van szüksége, e-mailen megtalál. )